1950-ben született Csúzán. Általános iskolába szülőfalujában és Vörösmarton járt, Szabadkán érettségizett. Magyartanári oklevelet a budapesti ELTE-n szerzett.
Tanári pályája 1975-ben indult a pélmonostori középiskolai központban, ahol 1999-ig dolgozott, majd nyugdíjazásáig, 2014-ig a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ magyartanáraként tevékenykedett. Csúzán a helyi művelődési egyesület elnöke, a szomszédos Vörösmarton létrehozott ifjúsági irodalmi egyesület műsorainak rendezője. Közéleti szerepet is vállalt, 1979-től két cikluson keresztül volt a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnökségi tagja, jogutódjának, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének egyik alapítója, 2010-ig elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1993-tól 2003-ig a magyar oktatási tárca által működtetett oktatási tanács, valamint ösztöndíjtanács tagja, a horvát országos pedagógiai intézet által 2006-ban létrehozott szakmai testület, a magyar szakos tanárok megyei szaktanácsának elnöke. A horvátországi magyar oktatással és ösztöndíj-politikával kapcsolatos írásai a Horvátországi Magyarok Szövetsége évkönyveiben 1979 és 1991 között jelentek meg. Szerkesztője a Csúzai Füzeteknek, Csúza könyvének. Főszerkesztője, majd később lektora az Új Magyar Képes Újságnak.
A horvátországi magyarság közösségként való fennmaradása érdekében végzett több évtizedes áldozatos oktató-nevelő és közéleti tevékenysége elismeréseként 2011 március idusán Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. A kitüntetésre Martonyi János külügyminiszter terjesztette fel. A díjat szűkebb körben, baráti társaságban, illetve HMDK-aktivisták körében egy kisebb ünnepség keretében vette át a zágrábi magyar külképviselet első emberétől, dr. Iván Gábortól.
Politikával ugyan kénytelen volt foglalkozni, de sosem érezte azt, hogy a legmagasabb szinten kellene művelnie; nem vágyott a parlamentbe, sem egyéb magas pozícióba. Válságos időkben állt a horvátországi magyarok önszerveződésének, a HMDK-nak az élére, és nyújtott felelős vezetői teljesítményt.
Akik jól ismerik, tudják, hogy ezt a díjat emberi kvalitásai okán is megérdemli. Magas elvárások jellemzik, elsősorban önmagával szemben. Önzetlen segítő akkor is, ha ehhez saját dolgait kell háttérbe szorítania.
