Tisztelet a bátraknak! A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) minden évben központi rendezvény keretében emlékezik meg a magyarság egyik legfontosabb történelemformáló eseményéről, az 1848-as márciusi forradalomról és az azt követő szabadságharcról.
Március 15. A nap, amikor kabátunkra tűzzük a kokárdát és közösen emlékezünk múltunk egyik legfontosabb pillanatára, amikor megszólalt egy nemzetté érő nép szabadságvágya. Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc nagyszerű alakjairól minden évben megemlékezünk, hiszen ők azok, akik emberségükkel, hősiességükkel ma is példát mutatnak nekünk is. Büszkék lehetünk arra, hogy számos baranyai és szlavóniai hősünk van, akiknek sírjai és emlékhelyei előtt évről évre lerójuk tiszteletünket.
Koszorúztunk az emlékhelyeinken, Vörösmarton és Csúzán
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulóján az emlékezők először Vörösmarton gyülekeztek, ahol Béni Izsák Ferencről és Apostol János, 1848-as honvéd, néptanítóról emlékeztek meg. Béni Izsákról tudjuk, olyannyira fontosnak tartotta szabadságharcunkat, hogy meglátogatta Kossuthot az emigrációban, jóféle vörösmarti bort vitt neki, és a kormányzó üzenetével tért vissza Vörösmartra.
Az ünneplők ezt követően a csúzai kultúrotthontól a falu református temetőjébe indultak, Ács Gedeon síremlékéhez. A tiszteletes nemcsak pénzt gyűjtött a szabadságharc megsegítésére, nemcsak híveit biztatta ékesszólásával, hanem személyes példával járt elöl. A megemlékezést az újbezdáni Szivárvány Népdalkör nyitotta meg. Varga György, Csúza református lelkipásztora pedig a horvát származású magyar költő, Zrínyi Miklós odaillő imádságát idézte. Az ünnepség résztvevői főhajtással és koszorúzással fejezték ki Kossuth tábori lelkésze iránti tiszteletüket.
Az emlékezők következő állomása éppen Kossuth Lajos domborműve volt, amelyet a honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából, 1897. július 5-én avattak föl Csúzán egy 12 méteres obeliszk részeként. A hányatott sorsú dombormű végül a csúzai kultúrotthonban lelt méltó helyére, amelynél szintén minden évben koszorúkat helyezünk el. Ezek mostani elhelyezése előtt Andócsi János HMDK-alelnök fejtette ki gondolatait.
Alkalmi műsor a csúzai kultúrotthon nagytermében
Az alkalmi műsorban Jankovics Róbert parlamenti képviselő, a HMDK elnöke mondott beszédet. Kiemelte, hogy közösségünk minden áldott nap fejleszti falvait, iskoláit, templomait újítja föl, méltó körülményeket és elegendő támogatást biztosít a magyar kultúra ápolásával foglalkozó egyesületeinknek, valamint évről évre nagyobb felelősséget vállal a horvátországi közéletben, önkormányzati és országos szinten.
– Bármennyire kényesek is voltak a politikai viszonyok, a HMDK-ban nem önmagunkkal, hanem a közösséggel foglalkoztunk és folyamatosan a feladatainkra összpontosítottunk, ma is ezt tesszük érdeket képviselve, visszaigazolva a bizalmat. Negyvennyolcat „lámpafénnyé” az tette, hogy egy zászló alá tömörültek mindazok, akiket azonos eszmék hajtottak, függetlenül a köztük meglevő nézetkülönbségektől. A nemzet zászlaja alá – hangzott el a parlamenti képviselő beszédében.
Dr. Demcsák Csaba zágrábi magyar nagykövet először Orbán Viktor miniszterelnöknek a külhoni magyarsághoz intézett levelét olvasta föl, majd többek között azt mondta, hogy „a horvátországi magyarság összetartását és jövőbe vetett hitét bizonyítja aktív közösségi szerepvállalása és a HMDK 30 éves működése is, amihez hozzájárul a szábor magyar képviselőjének hatékony érdekképviseleti tevékenysége; ennek is köszönhetően bizton állíthatjuk, hogy a horvátországi magyarok esetében a magyar nyelv és kultúra ápolása, identitásuk megőrzése biztosított, amelyben a továbbiakban is számíthatnak Magyarország támogatására”.
A műsorban közreműködött az újbezdáni Szivárvány Népdalkör, Nagy Róbert, a Dörömb Színjátszó Csoport tagjai, Molnár Mónika, Molnár Zsuzsanna, Rómer Edina, a csúzai Csárdás és a szentlászlói Petőfi Sándor kultúregyesület népi táncosai.
Orbán Viktor levélben köszöntötte a külhoni magyarságot
Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti ünnep előestéjén levélben köszöntötte a Kárpát-medencei, illetve a külhoni magyar közösségeket; levelét világszerte számos március 15-ei ünnepségen felolvasták.
„1848. március 15-e különleges helyet foglal el a világtörténelem lapjain. 175 év távlatából is csodálattal emlékezünk erre a makulátlan fényű napra, amikor a magyar nemzet vérontás nélkül, békében és egyetértésben vívta ki szabadságát“ – kezdte levelét a kormányfő.
Orbán Viktor úgy fogalmazott: Mi, magyarok történelmünk során sokszor bebizonyítottuk, hogy bátran fel merjük venni a harcot a ránk zúduló ellenséges túlerővel, ugyanakkor – más nemzetekhez hasonlóan – mégis jobban szeretünk élni a szabadságban, semmint meghalni érte.
Majd azzal folytatta: Évtizedeken át joggal és őszintén remélhettük azt, hogy Európa földjén nem pusztíthat többé háború. A mostani szörnyű időkben ezért még inkább szükségünk van a magyar szabadság iránytűjére, amely történelmünk annyi vészkorszakán vezetett már keresztül bennünket.
Békére vágyunk, és a béke pártján állunk. Tisztelettel fordulunk más nemzetek felé, de ugyanezt a tiszteletet várjuk el a magyarok iránt Brüsszelben, Washingtonban és Kijevben is – nyomatékosította.
„Erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy mindent megtegyünk azért, hogy elhallgassanak a fegyverek, mert ez az egyetlen út, amely ma garantálni tudja a magyar emberek biztonságát és boldogulását a Kárpát-medencében. Legyen béke, szabadság és egyetértés!“ – zárta ünnepi levelét a magyar miniszterelnök.
