Az aradi tizenhármak kivégzésének napja történelmünk egyik legszomorúbb napja. A 172 évvel ezelőtti eseményekről mindenütt megemlékeznek a magyarok, éljenek a világ bármely pontján. A mártírok emléke előtt mi, horvátországi magyarok október 6-án a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) bellyei székházának udvarán ültetett emlékfánál koszorúzással és gyertyagyújtással egybekötött megemlékezéssel tisztelegtünk.
Katonák, akik a fegyelmet, a harctereken kiérdemelt dicsőséget tartották fontosnak életük során. Emberek, akik a magyar szabadságharc hívó szavára katonai tudásukat adták azért, hogy Magyarország szabad és független legyen. Ők azok, akik végigharcolták a szabadságharc csatáit. Olyan hősök az aradi vértanúk, akiknek a nevét Magyarország történelmében csakis vérvörös betűkkel lehet leírni, mert a vérüket áldozták az országért.
Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki. Azóta a forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának gyásznapjaként tartjuk számon október 6-át. A magyar kormány 2001-ben nemzeti gyásznappá, az aradi vértanúk emléknapjává nyilvánította Magyarországon és a magyarok által lakott területeken október 6-át. Ezen a napon Magyarország-szerte és annak határain túl is mindenütt megemlékezéseket tartanak.
A HMDK bellyei székházának az udvarán pár évvel ezelőtt ültettek egy fát azzal a céllal, hogy egy olyan élő, az élet folytonosságát hordozó emléket állítsanak, mely hosszú éveken át őrzi és emlékezteti majd a jövő nemzedékeit is a vértanúk önfeláldozásának semmi máshoz nem hasonlítható dicsőségére.
Itt gyűlünk össze évről évre gyertyát gyújtani.
Az emlékezés és emlékeztetés, valamint a jövőbe tekintés és tenni akarás fontosságát emelte ki Jankovics Róbert HMDK-elnök beszédében.
– Mi itt vagyunk, létezünk. Fejet hajtunk, emlékezünk. De az emlékezés után fejünket felemeljük, a jövőbe tekintünk, mert élni és tenni akarunk, hogy őseink áldozata ne legyen hiábavaló – mondta Jankovics Róbert, aki hozzátette, hogy felelősek vagyunk azért, hogy fennmaradjon a vértanúk sorsának máig érvényes üzenete, ezért is fontos, hogy az ifjabb nemzedékeket is bevonjuk a megemlékezésbe.
A beszédet követően az eszéki magyar tanszék hallgatóinak és a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ diákjainak az alkalmi összeállítása hangzott el, majd 13 gyertyát gyújtottak meg és koszorút helyeztek el az emlékfánál.
A megemlékezésen részt vett és koszorúzott Fuzik János eszéki magyar főkonzul, valamint Gárdos Béla konzul is.
