Megemlékezés a dályhegyi vérengzések 30. évfordulóján

Vasárnap emlékeztek meg a dályhegyiek a szerb terror helyi áldozatairól a temetőben felállított emlékműnél. A megszállók 1991-ben 20 ártatlan hegyháti magyart öltek meg, két személy pedig még mindig az eltűntek listáján szerepel.

1991. november 9-én Arkan „kapitány” egységei és a helyi szerbekből álló alakulatok 12 erdődi, dályhegyi és erdődi-hegyi lakost tereltek össze, majd Erdődre, az úgynevezett vizsgálati központba hurcolták őket, ahol a következő napon mindannyiukat megölték. A 12 áldozatból nyolcat a szlavóniai Ćelije faluban találtak meg, egyet a dályhegyi határban, hármat pedig egy borovói kútban. Néhány nappal később letartóztattak és meggyilkoltak további három civilt, akik közül az egyik az előző napokban megölt magyarok rokona volt, és érdeklődni mert az elhurcoltak sorsa felől. Decemberben újabb személyeket tartóztattak le és végeztek ki. A brutális gyilkosságok folytatódtak 1992 februárjában is. Július 3-án pedig letartóztatták az 1937-es születésű Szénási Máriát, aki úgyszintén csupán megkérdezte, hogy mi van a családtagjaival. Őt is megölték, holttestét később egy elhagyatott kút alján találták meg Dályhegyen.

A hétvégén ezekre a gaztettekre emlékeztek a helyi temetőben. A megemlékezés szentmisével kezdődött, mely után az egybegyűltek a temetőben található emlékműhöz vonultak, ahol elhelyezték az emlékezés koszorúit.

– Harminc évvel ezelőtt egy olyan fekete felhő érkezett a vidékünk fölé, amely sok szörnyűséget okozott közösségünknek. Rokonaink, barátaink az embertelen gyilkosok áldozataivá váltak, ami józan ésszel fel sem foghaó. Még így, harminc év távolából is nehéz visszagondolni mindarra, ami történt – nyilatkozta lapunknak Hugyik Imre, a dályhegyi Petőfi Sándor Kultúregyesület vezetője.

A megemlékezésen a helybéliek mellett részt vett Fuzik János eszéki magyar főkonzul, Jugoslav Vesić, az Erdődi járás elöljárója, valamint Jankovics Róbert, magyarságunk parlamenti képviselője is.

– Arra, ami itt, Dályhegyen történt, nincsenek szavak, hiszen itt nem a harcok, hanem az értelmetlen gyilkosságok áldozataira emlékezünk. Szentlászló és Vukovár háborús célpontok voltak, ott harcok folytak, melyek során mindenki tisztában volt azzal, hogy lesznek veszteségek. Dályhegyen nem ez történt. Itt civileket rángattak ki az otthonaikból és végezték ki őket csupán azért, mert magyarok voltak – nyilatkozta a helyszínen lapunknak Jankovics Róbert, magyarságunk parlamenti képviselője.

A dályhegyi vérengzéseket a hágai Nemzetközi Törvényszék is tárgyalta, és tavaly nyáron végre ítélet született: a szerb titkosszolgálat két emberét, Franko Simatovićot és Jovica Stanišićet 12 év börtönre ítélték. A legfőbb bűnös, Željko Ražnatović Arkan viszont az ítélet kihirdetése előtt meghalt (megölték).