1936-ban született Újbezdánban. Az 1950-es években szentlászlói iskolaigazgatóként gyermeknevelési tanácsokkal látta el a szülőket, az általános műveltséget bővítő előadásokat szervezett a helyi fiatalokkal együtt. Ambíciói azonban továbbtanulásra ösztönözték. Megszerezte a tornatanári oklevelet, majd a pélmonostori általános iskolában kapott állást. Rendkívüli aktivitás, közéleti szerepvállalás jellemezte az időközben magyar tagozattal is bővülő pélmonostori középiskolai központ iskolapedagógusát, tulajdonképpen egyik vezetőjét, aki közben magiszteri fokozatot szerzett a rijekai egyetemen. A pélmonostori járás, illetve a régió Eszéken működő képviselő-testületének az alelnöki tisztségét is betöltötte az évek folyamán, és több mint nyolc éven keresztül elnöke volt a Horvátországi Magyarok Szövetségének (HMSZ), amelynek művelődésszervező, hagyományőrző, oktatásfejlesztő tevékenységét rendkívül sikeresen koordinálta, és oroszlánrészt vállalt a falusi művelődési házak felújítását, infrastrukturális fejlesztést lehetővé tevő anyagi háttér megteremtésében az 1991-ig tartó időszakban.
A horvátországi magyarság túlnyomó többsége akaratának eleget téve, sokadmagával megalapította a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségét (1993), amely a békés reintegrációig (1997) eltelt időszakban a horvátországi magyarság egyetlen országos szervezetévé nőtte ki magát, megvalósítva ezáltal a horvátországi magyarság – azóta szándékosan, új szervezet létrehozása révén szétrombolt – egységét. A HMDK első alapszabályát, statútumát Szloboda János írta.
1998. január 21-én az egyik pécsi kórházban elhunyt. A kis létszámú, parányinak számító közösségek a Szloboda Jánoshoz hasonló formátumú közéleti, vezetésre termett emberek elvesztését nem képesek pótolni.
