Major István 1935-ben született Újbezdánban. Iskoláit szülőfalujában kezdte, a pélmonostori középiskolában folytatta, majd beiratkozott az eszéki tanítóképzőbe, ahol 1953-ban végzett. Két évet a vörösmarti diákotthonban nevelőként, majd a sorkatonai szolgálat után a pélmonostori szakmunkásképzőben dolgozott. Ambíciói azonban továbbtanulásra ösztönözték. Megszerezte a tornatanári oklevelet, később pedig a rijekai egyetemen a magiszteri fokozatot a pedagógia szakon.
Rendkívüli aktivitás és közéleti szerepvállalás jellemezte. A Horvátországi Magyarok Szövetségének elnökségi tagja, alelnöke és elnöke is volt. A pélmonostori kézilabdacsapat alapítójaként tartják számon a drávaszögi kisvárosban.
A pélmonostori középiskolai központ iskolapedagógusaként évekig azon fáradozott, hogy magyar osztály, majd magyar tagozat indulhasson. Erőfeszítéseit siker koronázta, és 1973-ban megkezdődött a horvát-szerb tannyelvű középiskola keretei között a magyar gimnáziumi oktatás. Néhány év múlva az ezernél is több diákot számláló oktatási intézmény igazgatójává választották. Kiemelkedő szakmai és társadalmi tevékenységéért már életében számos rangos díjjal, elismeréssel jutalmazták.
Igazgatóként, befolyásos emberként sok nemzettársának segített, állást szerzett, kenyérhez juttatta. Optimizmusát még az embert próbáló időkben sem veszítette el. Korai halálával a horvátországi magyarságot pótolhatatlan veszteség érte.
