A drávaszögi Keskenyerdőpusztán született 1949-ben. Gyermekkorát Várdarócon töltötte. A rét melletti dörömbön/dombon álló iskolaépület számára az otthont és a biztonságot jelentette. Itt igazi közösségi élet folyt, ahol sohasem volt magányos, mintha sok testvér vette volna körül, öccsével elvegyültek közöttük. Öt és fél éves korában már elsős volt. Édesapja csak feltételesen engedte meg, hogy bent maradjon az óráin, a betűszomj mégis olyan erős volt benne, hogy ott ragadt. Ugyanilyen örömmel és szeretettel járt a laskói templom melletti, nagyon hangulatos régi központi iskolába, a felső tagozatra. Itt olyan színvonalas volt ott az oktatás, hogy mindenki boldogult a különböző középiskolákban.
Valószínűleg a szülői példa és a gyermekek közelsége, szeretete tette természetessé számára, hogy a szabadkai tanítóképzőben tanuljon tovább. Az említett betűszomj, az irodalom szeretete vitte tovább Újvidékre, a Magyar Tanszékre. De ott is csak a főiskola befejezésig maradt, hogy minél előbb visszatérhessen a laskói iskolába – tanítani.
A laskói általános iskola magyartanára volt 1991-ig. Mindenkor a tanulói előmenetelét tartotta a legfontosabbnak, utána következett csak a helytörténeti és a néprajzi gyűjtés. A gyűjtőutakra is elvitte őket magával, szívesen mentek. A népdalok, népballadák, mondák mellett a gyermekéletet és műfajait kutatta a legszívesebben. Mindezt a laskói iskolában működő Sztárai Mihály Önképzőkör tagjaival is megtanította.
A szülőföldet sohasem akarta elhagyni, a háborús viszonyok mégis menekülésre kényszerítették. Az anyaországban nem sikerült magyartanárként elhelyezkednie, de továbbra is minden szabad idejében visszatért kedvenc néprajzi témáihoz. Közvetlenül áttelepülésük után megírta az Ördög a Drávaszögben című tanulmányát, melyben a gyermekijesztőket dolgozta fel. A népművészet, a népköltészet szerelmeseinek a Budapesti Művelődési Központban feldolgozta a Dráva mente népi játékait, melybe a szlavóniaiakat is beválogatta. Tartozást rótt le, amikor a teljes gyermekéletet dolgozta fel, így született meg a Napfény volt a ringatója kötete, kis unokája világra jöttének évében, 2000-ben. Neki ajánlotta a könyvet, és amint felcseperedett, neki is megtanította a mondókákat, gyermekjátékokat. Majd összeválogatta a történelmi Baranya találós kérdéseit a Móra Ferenc Könyvkiadónak, mely két kiadást is megért. Nagy öröm volt számára, hogy megírhatta férjével gyermek- és felnőttkora egyik legkedvesebb színhelyének, Darócnak a könyvét. Pár évvel ezelőtt Baranya és Szlavónia népi játékoskönyvét is elkészítette Virágnevetőcske címmel.
Többéves kutatómunka eredményeként készítette el összefoglalását a Kárpát-medence reformátussága előtt is jól ismert bibliás énekszerzőről, a kopácsi Borkó Juliánnáról, amelyet tavaly a HMDK a reformáció 500. évfordulójára jelentetett meg.
